Már csak egy hosszú, mély lélegzetvétel, és mindjárt kedd lesz, és vége ennek az őrült rohanásnak. Levizsgázom majd valahogy, és túl leszek azon, amin azt hittem, hogy sose. Fáradt vagyok, alig bírom néha magam, váratlan alvásrohamokkal küzdök, és egészen zúg a fejem a fuvarparitásoktól és az ADR veszélyességi kategóriáktól. Utána egy szolid kis érettségi, és szabadság van. Nem is annyira fizikailag, hanem inkább a stresszmentesség értelmében, hogy nem kell azt éreznem, hogy valamitől elveszem az időt, bármit is csinálok.
A gyakorlat szerint Zs. kedvéért lennék képes lemondani bármiről, de mégsem lehet. Folyton vele lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése