még egy évnek vége

Szerintem a sok tanári feladat közül az értelmetlenségi versenyt a tanévzáró értekezlet nyeri. Már évek óta kizárólag egy üres sudoku rejtvényfüzettel tartom elviselhetőnek. Már hozzászokott minden főnököm ehhez az arcátlansághoz. De inkább ez, mint egy jól fejlett idegroham...
Megy a jópofizás, és főleg azok ebben a jók, akik a főnök háta mögött leginkább leszarják az utasításait. Álszent, etikátlan, mocsok banda...
Órákon keresztül beszél mindenki, hogy milyen kurva jól csinált mindent, nézzük a főnököm által feleslegesen készített táblázatokat (hiszen ugyanezek az adatok elérhetőek az e-naplóban), az éves diák-elégedettségi kérdőív számszaki eredményeit olvassuk el, mert statisztikai kapcsolatokat nem keresünk. (3 évig könyörögtem, felajánlottam, hogy én ráküldök egy statisztikai programot, hogy ne csak annyit csináljunk vele, hogy 72% fogyaszt alkoholt, hanem mondjuk értelmezzük is már más adatokkal való kapcsolatában... Felesleges volt.)
Szóval inkább a sudoku.
Egyébként is fura volt ez az év vége.
Nem a diákokból lett elegem, hanem a kollégáimból. Egyszerűen nincs kedvem felesleges udvariassági köröket futni azokkal, akik helyett milliószor nekem kellett megcsinálni bármit, ha normális munkát akartam. Meglehetősen higgadtan, de nagyon kevéssé félreérthetően kommunikálok velük. A gond ezzel az, hogy a gyerekkel szembeni indulataim ki szoktam pihenni, a felnőttekkkel kapcsolatosat nem...