mocsár

Iszonyúan haragszom.

Elvette tőlem azt az érzést, hogy mindegy, ha eddig is tartott, ami volt, az önmagában érték, hogy egyáltalán ilyen érzelem és bizonyosság, ha nem is örökké, de létezik.

Maga sem tudja, hogy mikor szűnt meg és miért. Magyarán azt sem tudja megmondani, hogy mióta színleli nekem a létét (nem akart bántani, magával küzdött, próbálta megoldani). Mert ugyan nem vagyok parafenomén, hogy a fejébe lássak, de mégis honnan gondoltam volna, hogy ez van, amikor időnként úgy esett nekem, mint egy kiéhezett szexőrült, és gyerekvállalásról beszélgetünk. Valóban nem mindig. Valóban látványosan csökkent márciusban a libidója. És én egyből jeleztem is. A távolságtartást is, hogy elmaradtak azok az apró dolgok, ami nélkül ő nem bírta ki.

De ha nem tudom, hogy ez mióta volt a " küzdelem magával", akkor vajon melyik vallomása (élete értelme vagyok stb.) volt valódi?

Iszonyú hülyének érzem magam.