Igazából persze mondhatnám, hogy az egész Hortobágy egy nagy felfújt lufi, ostort pattogtató, szürke marhát terelgető munkásokkal. De a kedves tátott szájjal bámulta a Nóniusz-lovakat, életében először felült egyre, sőt, kettőre; én simogattam kecskét, megszállottan naplementét, meg gólyákat fényképeztem, amik mellesleg a szállásunkon a kertben is landoltak időnként; akárhova nézel, egy gém repül a fejed felett, olykor vércse; a kedves keze olyan meghatóan, magabiztosan és szexin pihent a kormányon, hogy órákig tudtam nézni; ja, és Tiszacsegén a Halászcsárdában kurva jól főznek.
Nagyon jó képek! Én is el akarok ide! :)
VálaszTörlésKöszönöm. Persze nem mindegy, kivel, hogyan látja az ember, de szép hely. És az AncsaT-féle kommentárt is szívesen olvasnám. ;)
VálaszTörlésÉn már sokszor voltam a Hortobágyon, de minden alkalommal tud újat mutatni. A képek nagyon jók lettek! :)
VálaszTörlésBasszus, micsoda képek. Óriási! Akarokéniside. A vízibivalyok. Ó.
VálaszTörlésGyönyörű képek! Az utolsó a kedvencem, annyi szabadság van benne...
VálaszTörlés