Ma végre beszéltem magamról egy olyan embernek, aki nekem fontos, de nagyon féltem tőle, hogy mit fog szólni. De nagyon bízik bennem, újra, és nem akartam ezt elrontani őszintétlenséggel. Akkor már inkább őszinteséggel rontsam el. Fél éve keresem hozzá az erőt - hát vettem egy nagy levegőt. És ugrottam.
Amikor látta, hogy milyen ideges vagyok, megijedt.
Mire végigmondtam, mosolyogni kezdett. "Szerettem volna közbeszólni, hogy szerintem tudom, mit akarsz ilyen nagyon nagy körítéssel, óvatosan elmondani, hogy könnyebb legyen neked. ... Még csak meg sem lepődtem. Nyugodj meg, kérlek.."
Minden rendben. Vele is minden rendben.
Komolyan elámulok néha, milyen hátterem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése