...persze nem... de ezek szerint tényleg nem a pasik kellenek....
És már sehol sincs az a gátlásos ember, aki voltam. Szabad vagyok.
Nem kérek számon magamon semmit. Nem aggódom más helyett.
Bármit megtehetek, ha nem bánt mást.
Úgy tűnik, megszerzem, amit akarok. Akkor nem, ha elérhetetlennek gondolom.
Tényleg ennyire két lábbal állok a földön? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése