helyzetkép

Napok óta újabb és újabb beszélgetések Kr.-val. Érti és nem. Ítél, de mégsem.

Elbasztam, mert úgy derült ki, hogy miben is gyalogolok egy ideje, hogy nem én álltam elé, hanem rákényszerített az élet, hogy színt valljak: keresztanyát akart a drága J.-nak, és rám gondolt. De neki nagyon fontos a keresztszülőség, én pedig nem tudtam rá, mit mondani, csak ezt: előtte el kell mondanom valamit. Rendesen falhoz állított. Hát beszélek.

Istentelen nagy szempont ez a nő az életemben, 15 éve az, mindig is az volt. Remegtem a feszültségtől, hogy beszélnem kell neki, és attól is, hogy csak bizonytalanul tudok habogni. Mint egy gyerek, pedig csak 1 hónappal idősebb nálam.

Hát habogok. Meg mesélek. És sokadik körben végre hallgat engem, és nem ő fejtegeti a véleményét. Sok mindenben nem értünk egyet. Nagyon ritka pillanat ez az életünkben. Talán most fogok felnőni ebben a kapcsolatban. 

 

Ellenben az én egyetlen ebem nem rákos. Nem lehet elképzelni, hogy mekkora méretű kő esett le a szívemről ezt hallva.