összegzés

Végigolvastam a 2013-as év bejegyzéseit.

Újra rájöttem, hogy milyen végtelenül rejtélyes az élet. Január 1-jén biztosan nem gondoltam, hogy ez lesz december 31-én.
Van (majdnem) fél kutyám, 17 éves kamaszfiúval beszélgetek az élet és érzelmek káoszáról, hálát adok minden pillanatban Zs.-ért, akár beszél, akár táncol, sír vagy éppen engem ölel, a rossz zsarut adom a 12 éves hisztis rendetlennek.
Szeretem az életem, nem azért, mert tökéletes, hanem azért, mert újra új kihívások elé állít. És tényleg mindig van valahogy.
Boldog, erővel és kitartással teli új évet kívánok mindannyiunknak.
És azt, hogy jövőre ugyanezt érezzem.