Erről már olyan régóta akartam írni. Csak néha keveslem a szavaimat hozzá.
Biztos elfogult vagyok, és szerelmes, de amit látok rajta aközben, amikor táncol, az valami különös. És különleges.
Átalakul a teste, még az arca is. Bár ő belül sosem így érzi, de légiesen könnyűvé válik. Mintha elmosódnának a határok a teste és a zene között. Testet nyer a zene vagy a szilárd anyag veszti el a határait, nem is tudom.
Lenyűgöző. Nem a tánctudása, ahhoz nem értek, hogy azt megítéljem. Egyszerűen csak imádom figyelni ezt a szárnyat bontó pillangót, ahogy igazi közegében életre kel, megtelik ő is, a levegő is körülötte energiával, vibrál, és szinte áttetszővé válik.
Közben pedig egyébként sem férfias lénye még nőiesebb lesz.
Varázslat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése