vagyok

Zűrösek a napjaim, a blogra, hogy írjak, szinte sosincs se erőm, se időm.

Pengeélen táncolok a mindenkivel való egyeztetések közben. Rémképeimben a ballagási zakók elcseszettek és szar a szalagavatós kaja, és emiatt velem tombolnak szülők.

Próbálok egy sereg 18 éves óvodást megegyezésre bírni. (Komolyan óvodások...) A szociális intelligenciájuk a nullához konvergál.

Szegény Edit hallgatja gyakran a hisztijeim (ami persze nem az, csak aggodalmaskodás).

December 8-án lesz a szalagavató, azt kell túlélni.

Elviszem Editet is. Ő meg tiszta para, hogy jól nézzen ki. :) Hiába mondom neki, hogy kár, mert senki sem rá fog figyelni. De olyan édesen illegeti magát a ruháiban, hogy döntsem el, melyik legyen... Ő, akit csak pulóverben és farmerben látni. :) Imádom. Pedig jól állnak neki a nőies dolgok is, és irigylésre méltóan csinos. Jó csajom van, na.

Az én kosztümöm miatt viszont az egész őszi szünetet otthon kellett töltenem, az anyám varrta. Fogalma sincs az osztályomnak, mekkora áldozat volt ez a részemről. Jól varr anyu, meg minden, de én 6 nap alatt leálltam agyban, mint a cserére szoruló elem. A kosztüm mindenesetre kész, és marha jó, olyan jól érzem magam benne, meg csinosnak. Edit tekintete mindent elmondott a ruháról, amikor felvettem neki.

A kedvesem az utóbbi időben megtalálta a facebook-ot. Szuper Nagyi azóta szabad idejében rajta lóg, és időnként felhangzik egy-egy segélykérés a számítógép mellől: ......! Az mit jelent, hogy....? Azt hogy tudom megcsinálni, hogy...?  Vigyorgok. Az meg főleg tetszik, hogy (végre) nem zárja ki a világot, hanem érdeklődik és nyit. Ez neki fura, sosem élt így, én viszont mindig így éltem, sok emberrel körülöttem.

Ilyenek vannak. Hulla fáradt vagyok a napok végén, úgyhogy ha nem jelentkezem, ez van.